A marketing jövője: vízió a legújabb webről

Az online marketing szakmai cikkei leggyakrabban a már leírható, megismerhető, mérhető trendekről szólnak, tehát mindig viszonylagos pontossággal és persze kitűnő gyorsasággal igyekszünk követni azt, ami történik.

Emellett viszonylag kevés hangsúlyt szokás helyezni arra, hogy alakítsuk is a trendeket: mert bár fontos észrevenni, hogy spontán milyen viselkedésbeli változások jellemzők az interneten, de van rá lehetőség, hogy hassunk is a piacra. A különböző ötletek és jóslatok azonban ingoványos talajt jelentenek.

Szemünk előtt van a hatvanas évek embere, aki 2000-re repülő autókat és intelligens, emberszerű robotokat képzelt, aztán még a közelében sem vagyunk ezeknek. Némi óvatos becsléssel azért most is megpróbálkoznánk arról, mi várható a következő években. A hagyományos hirdetéseket már évek óta temetik a szakemberek, de az e-mail marketinghez hasonlóan a vén bannerek csak nem akarnak kihalni.

Az viszont tény, hogy egyre többen használnak hirdetésblokkolókat, így kreatívabb megjelenési formák után kell nézni. Ami óriási érték volt és lesz is: az adat. Ha el tudok jutni a célcsoportomhoz, ha épp azokat tudom megszólítani, akiket szeretnék, az nagyon nagy érték. Például csak 30 év fölötti, online bankkártyával sokat költő, kutyaőrült nőket szeretnék – a megoldás a közösségi média és a célközönségnek szóló weboldalak.

Ők az érdeklődési körükbe eső tartalmat például szívesebben is olvassák, így nem feltétlenül fogják reklámnak értékelni a jól megírt, hírértékkel bíró PR-cikkemet. A jövőben tehát a hagyományos reklámok mellett a tartalommarketing fog fejlődni. Szövegek, audiovizuális anyagok kellenek majd, mégpedig úgy, hogy azok hasznosnak tűnjenek, tehát lehetőleg csak a célközönség lássa őket.

Eljön még az idő, mikor a hírportálokon mindenki más címlapot lát: éppen az érdeklődésének megfelelő rovatok és tartalmak kerülnek elő. Ez a social alapú hírtartalomgyártás elsőre nagyon jól hangzik, de felvet egy nagyon kényes kérdést: ha a tartalomgyártó ennyire figyel majd az ízlésünkre, előfordulhat-e olyan torzulás, mikor egy baloldali értékrendű ember kizárólag ilyen híreket kap, míg egy jobboldali kizárólag olyanokat, amelyek neki tetszenek?

A függetlenség új formát öltene, s többé nem a pártatlan tájékoztatás lenne az úr, hanem az adott réteg kiszolgálása, legyen szó bármiféle tartalomról. Míg korábban az internetezés egy otthoni PC-t jelentett, addig ma már a netbookok is kiveszőben vannak, több cég a gyártásukat is leállította.

Munkára működnek még a laptopok, de szórakozásra főleg a táblagépek kezdenek elterjedni. 2016-ra egyes elemzők szerint a magyar internetezők 50%-a már mobiltelefont fog használni. Ez azt jelenti, hogy az oldalakat (és különösen a webáruházakat) át kell majd alakítani úgy, hogy mindenféle eszközön jól mutassanak. Van most is responsive design, igen ám, csakhogy honnan tudjuk, milyenek lesznek az eszközök 2016 után?

Vajon ki tudta volna a tableteket megjósolni a kilencvenes években?

A Google olyan szemüveget mutatott be, amely képernyőként működik, s a viselője a szemmozgás alapján tudja használni. Miközben az utcán sétálunk, megjelenik nekünk a Google Maps, az éppen közelünkben lévő pizzázóról véleményeket olvashatunk, és megoszthatjuk a Google+-on, hogy éppen hol vagyunk.

Mindez egy szemüvegben, amely még nem terjed el, de az irányt már jól mutatja. Már most a zsebünkben van az okostelefon, amely reklámlehetőségeit még nem igazán tudják kihasználni a hirdetők. A jövőben könnyedén előfordulhat, hogy a most is gyakran ingyen utánunk dobott középkategóriás okostelefonok mellett csúcskészülékeket is nulla forintért kapunk majd – csakhogy cserébe fogadnunk kell a lokációfüggő hirdetéseket.

Tegyük fel, hogy éppen a nagykörúton sétálunk, mikor is vadul jelezni kezd a telefonunk: elővesszük, s látjuk, hogy a mellettünk lévő üzlet most, csak nekünk, az sms felmutatásával ingyen kávét és húszszázalékos árengedményt kínál. Teheti, hiszen GPS alapján pontosan tudja, hogy ott állunk mellette. Innen már egyetlen lépés, hogy kedvezmény járjon, ha kiposztoljuk, mit vettünk vagy becsekkolunk az adott üzletbe.

Vajon mikor fordul majd elő először, hogy séta közben egy gyorsétterem üzen, mert a telefon szerint ma még nem reggeliztünk meg?

A decemberben bemutatott Muse nevű fejpánt a viselő agyhullámai alapján irányítja a környezetében lévő eszközöket. A mesterséges intelligencia kiterjesztése és az agyhullámos irányíthatóság egyáltalán nem a távoli jövő! Már most meg tudják csinálni, csak még a mindennapos használathoz nem elég pontos, a tömeggyártáshoz pedig nem elég olcsó.

De könnyedén előfordulhat, hogy ezeket a technikákat ötvözve a világ legtökéletesebb kifogáskezelése valósuljon meg: ha érzékelik eszközeink, hogy a hamburger evése közben arra gondolunk, ez nem is finom, azonnal kapunk egy kedvezménykódot, hogy megkóstoljuk legközelebb a másikat. Ha a boltban épp válogatunk, de a szoknya árát túl magasnak találjuk, elég erre gondolnunk, és a folyadékkristályos árcédula alacsonyabb összeget mutat majd...

Mindez olyan, mintha egy orwelli alapokon nyugvó sci-fit olvasnánk, pedig jelen – talán kissé disztopikusnak is mondható – víziónkban nem néztünk nagyon messzire, még egy évtizedet sem léptünk túl. Az biztos, hogy a fent leírt elképesztő lehetőségek néhány éven belül elérhetőek, sőt olyan dolgok is megvalósíthatók lesznek, amelyekre még most nem is gondolnánk.

De ez nem azt jelenti, hogy ez lesz az út: könnyen lehet, hogy a reklámszakma – akár a vásárlók nyomására is – leszabályozza önmagát.

Ahogyan a televízióban a szubliminális (tudat alatt ható) üzeneteket is megtiltották, úgy biztosan lesz lehetőség arra, hogy adatvédelmi okokból megtiltsuk az így perszonalizált, akár gondolatolvasásra alapuló reklámokat. Azonban maga a kérdés akkor is ijesztően lebeg fölöttünk: ha meg lehet egyáltalán tenni, az önmagában is nem túl súlyos dolog?